„Itt kezdődött a posztmodern?”

Az irodalmi regionalitás kérdései mindig is érdekelték a kutatókat, ám – néhány kivételtől eltekintve ez szempont mégsem vált sem az irodalomtudomány, irodalomtanítás kiemelt területévé (utóbbiban 2005, azaz kétszintű érettségi bevezetése óta szerepel). A szerző hipotetikusan XX. század kanonikus világirodalmi műveire (Joyce, Musil, Rilke), illetve azok poétikai hasonlóságaira alapozza kijelentését, mely szerint modernség egyik bölcsője Borostyánkőút Európán átívelő kulturális csatornája lehetett, melynek szerves része magyar irodalom elsősorban Ottlik Géza Iskola határon című regénye révén. műve éppen azt korszakot dolgozza fel (1923–1926), melyben karakterisztikusan megjelentek posztmodern poétika jegyei: mellérendeltség, párhuzamos nézőpontok, idősíkok felbontása stb. Például „Trieszti-öböl” Ottlik) tehát úgy lesz bölcsője, hogy Duinótól (Rilke) Trieszten és Szombathelyen (Joyce), továbbá Kőszegen (Ottlik) át ível út Bécsig (Musil) Prágáig (Kafka). Ebből pedig kiemelhető (sok más mellett) egy olyan tematikus problémasor, mint például „katonaiskolás szerző”-k lehetséges néző-pontja; amely lényegében nem más, velük azonos korban alkotó irodalomtudós determináns szempontja, jelesül katonaiskola-szövegek „kronotoposz” meghatározta jellege (Bahtyin).A címben jelzett fő hipotézis („Itt kezdődött posztmodern...”) akár túlzónak vagy játékosnak mondható, reménykedik benne, nézőpontja adalékkal hozzájárulhat szóban forgó kiskorszak világának értelmezéséhez.